Mezei szarkaláb


A boglárkafélék családjába tartozó nemzetség mintegy 40 fajjal.

Közeli rokon a sarkantyúfüvek nemzetsége (Delphinium), amelynek több, hazánkban dísznövény fajánál a szarkaláb elnevezés is elfogadott. A Consolida fajok virágzata lazább, ágas, szemben a Delphinium fajok tömöttebb fürtjeivel. A Consolida fajok termése egy tüsző, míg a Delphinium fajok több tüszővel rendelkeznek. Szemben a többnyire évelő Delphinium fajokkal, a Consolida fajok egynyáriak.

Fogyasztásuk tilos, szerepelnek az OGYÉI tiltólistáján is.

 
Keleti szarkaláb
 
Consolida hispanica sl16.jpg
 
 


A keleti szarkaláb (Consolida orientalis) a boglárkafélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, szántóföldeken, útszéleken élő, mérgező gyomnövény

Megjelenése

A keleti szarkaláb 20-80 cm magas, egyéves, lágyszárú. Gyökérzete erős karógyökér, Szára sűrűn szőrös, egyenes vagy elágazó, ágai felállók. Váltakozó állású levelei 2-3-szor osztottak, szeletei keskeny fonalszerűek, mintegy 2 mm szélesek.

Május-júniusban virágzik. Nagy, kékeslilás, zigomorf virágai 30 cm-es fürtöt alkotnak. Öt csészelevele bíborszínű, hirtelen nyelecskeszerű körömbe keskenyednek, hosszuk 1-7 cm. Egy sziromlevél csövet alkot, a többi visszafejlődött. A felső csészelevél max. 1 cm hosszú sarkantyút fejleszt.

Termése 2-2,4 cm hosszú, 0,5-0,6 mm vastag, csúcsa felé keskenyedő, szőrös tüszőtermés. Magja nagyjából háromszögletű, fekete vagy sötétbarna, szőrös.

Elterjedése és élőhelye

Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos. Észak-Amerikába behurcolták.

Vetésekben, töltéseken található meg, a száraz vagy közepesen nedves, löszös talajt preferálja. Fényigényes.

Felhasználása

A virágzó és terméses növény minden része mérgező, kalkatrippin alkaloidot, delfinin glikoalkaloidot, a magvak pedig delszolin és delkozin alkaloidot tartalmaznak. Jellemzően a háziállatok eszik meg legelés közben vagy a takarmányba keveredve a növényt, amelynek helyi irritatív és idegrendszert károsító hatása van. A mérgezés tünetei nyáladzás, hányás, felfúvódás, izomgyengeség, görcsök, szomjúság. Súlyos esetben elhullás is bekövetkezhet. Inkább a lovak és a szarvasmarhák érzékenyek rá, a juhok, kecskék, sertések kisebb adagokat tünetek nélkül fogyasztanak. Régebben a gabonába keveredő magvai a lisztet is megmérgezhették.

A keleti szarkalábat kerti dísznövényként termesztik.

mezei szarkaláb vagy vetési szarkaláb (Consolida regalis) a boglárkafélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, szántóföldeken, útszéleken élő, mérgező gyomnövény. Fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is

A mezei szarkaláb 20–50 cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Gyökérzete karós. Szára lazán, terebélyesen elágazik. A szár alul sima, felső részén szőrös. Levelei tenyeresen szeldeltek, kb. 1 mm széles, fonalszerű sallangokra szakadtak. Az alsó levelek szára hosszú, a felsőké majdnem eltűnik, szárölelőnek tűnnek.

Májustól szeptemberig virágzik. Laza, szétterjedő fürtöt alkotó, zigomorf (nem sugarasan szimmetrikus), 1,8-3,5 cm széles virágai lilák, sötétkékek, néha lilásvörösek, ritkán rózsaszínűek. A sziromszerű, színes csészelevelek száma 5, a legfelső 1,5–2,5 cm hosszú, lefelé görbülő sarkantyút képez. Sziromlevélből csak egy van, amely viszont háromlebenyű. A porzók száma 5, a porzóké 1.

Termése 8–15 mm hosszú, sima, néha kissé szőrös, magányos tüszőtermés. A magok 1–2 mm-esek, sokszögűek, feketésbarnák, hártyás pikkellyel fedettek.

Elterjedése és élőhelye

Eredetileg a mediterrán térségben és a Közel-Keleten volt őshonos, de a mezőgazdaság elterjedésével egész Európát meghódította. Magyarországon gyakori.

Szántóföldeken, útszéleken, művelt területeken, parlagokon, vasúti töltéseken található meg. Napigényes. A homokos, meszes talajt részesíti előnyben. Az utóbbi időben az intenzív gyomirtóhasználat miatt visszaszorulóban van.

Felhasználása

A virágzó és terméses növény minden része mérgező, kalkatrippin alkaloidot, delfinin glikoalkaloidot, a magvak pedig delszolin és delkozin alkaloidot tartalmaznak. Jellemzően a háziállatok eszik meg legelés közben vagy a takarmányba keveredve a növényt, amelynek helyi irritatív és idegrendszert károsító hatása van. A mérgezés tünetei nyáladzás, hányás, felfúvódás, izomgyengeség, görcsök, szomjúság. Súlyos esetben elhullás is bekövetkezhet. Inkább a lovak és a szarvasmarhák érzékenyek rá, a juhok, kecskék, sertések kisebb adagokat tünetek nélkül fogyasztanak. Régebben a gabonába keveredő magvai a lisztet is megmérgezhették.

A népi orvoslásban magvai kivonatát tetvek, lapostetvek ellen használták.

A mezei szarkalábat kerti dísznövényként termesztik.

Forrás: wikipédia.com

Tetszett a cikk?

 

 

1001Virág cikkek

További cikkek »

 

...